Bihari Sándor Bihari Sándor 1932. augusztus 17-én született a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kisgyőrben.
Miskolcon végezte középiskolai tanulmányait, s Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar szakán szerzett diplomát 1955-ben.
Utána a miskolci TIT Értelmiségi Klubját vezette, majd a város Művelődési Osztályán vállalt munkát.
Az 1956-os forradalom után a „Miskolci kocsonya” című cikkéért és egy Szabó Lőrinc est ürügyén letartóztatták és elítélték.  Két évet kapott, s talán Szabó Lőrinc és Illyés Gyula közbenjárására egy évet kellett leülnie a Váci fegyházban, ám utána, majd fél évre, Thökölre internálták.
Segédmunka, majd egy könyvtárosi állás, és sok bizonytalanság, ideiglenesség jellemezte életét ezt követően.

  • 1963-tól az Magyar Televízióban helyezkedett el.
  • 1965–74 között a Magyar Televízió szerkesztője volt, az irodalmi élet jeles alakjairól készített portréfilmeket, Nagy Lászlóról, Juhász Ferencről, Déry Tiborról s végre megjelenhetett új verskötete is, a „Vándor neonfényben”.

  • 1976–91 között az Új Írás irodalmi folyóirat versrovatának vezetője volt.

  • 1965-től sorra jelennek meg verseskötetei.

  • 1966-ban József Attila-díjat, amely akkor rehabilitációjával volt egyenértékű.

  • 1994-ben Salvatore Quasimodo-díjat,

  • 1995-ben Szabó Lőrinc-díjat kapott,

  • 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki.


Első verseskötete még az egyetemi évek alatt, 1953-ban jelent meg.
2002-ben így fogalmazott egy önéletrajzi írásban:

„Az én egemen változatlanul Ady és Móricz, József Attila és Nagy Lajos, Illyés és Veres Péter csillaga ragyog, alájuk képzelek egy Magyarországot”

Versei a harmóniát kereső költő, a megalkuvás nélküli ember vallomásai, melyben az emberséget a természet örökkévaló szépségén és tisztaságán keresztül láttatja és őrzi meg nekünk, értünk.

Főbb művei:
  • Vándor neonfényben (1963),

  • Utóhang a megpróbáltatáshoz (1965),

  • Kaptárkövek (1967), Lélegzet (1977),

  • Summa (1988),

  • Minden dolgok közt (1992),

  • Kettesben az idővel (2001).

Egymást diktáló versek